Mitől olyan különleges a QE?

Brian R Martin FBIM. FInstD. FFA.

Elnök ~ Alapítványi Főkurátor

1990-ben a családommal kiköltöztünk a Thorpe Underwood Hall-ból, ami lehetővé tette, hogy a Kollégium átköltözzön Harrogate-ből és benépesítse azt. Azóta a közhasznú alapítványunk jelentős összegeket ruházott be új erőforrásokba, és azóta is minden évben sokat költ erre. Tehát a diákjaink rendelkezésére álló nagyszerű létesítmények jelentenék az okát annak, hogy Kollégiumunk létszáma több, mint kétszeresére nőtt és tanulmányi téren oly sikeres lett? A létesítményeink csupán a válasz egy részét adják. A tanulmányi, szállás- és szabad­idős létesítményekbe az évek során fektetett hatalmas összegek biztosítják, hogy diákjaink­nak minden feltétel adott legyen a sikerhez, amit az is jelez, hogy több, mint 97 %-uk felvételt nyer egyetemre. Örömmel tölt el, hogy Kollégiumunk a Sunday Times rangsorolása szerint folyamatosan előkelő helyezést ér el a „kisérettségi” és az emelt szintű érettségi eredményei alapján.

Miközben gondoskodtunk róla, hogy a létesítményeink a legjobbak legyenek, ügyeltünk arra is, hogy az öreg vidéki ház varázsa megmaradjon. Sok szülő meglepődik azon, hogy tan­ter­meinket teljesen szőnyeg borítja és a tantermi bútorokat egyedileg készíttettük. Jogosan van olyan hírnevünk, hogy a lakáskörülményeink és gondoskodásunk az európai független iskolák közül a legjob­bak.

A lókedvelő tanulóink számára nincs még egy olyan független iskola, amelynek ilyen hatal­mas és nagyszerű Lovasközpontja lenne. A bentlakásos diákjaink saját lovukat hozhatják az iskolába, és ez a világ minden tájáról vonzza a tanulókat.

Diákjaink semmiben nem szenvednek hiányt, azonban más is van, ami az iskola különleges szellemiségét adja. Iskolánk nem nagy és minden diákkal egyénileg bánunk. Sok szülő örömmel nyugtázza, hogy fiatal barátaink napi igényeihez és ambícióihoz más iskolák sztereotip megközelítésétől eltérően viszonyulunk.

Feleségemmel együtt továbbra is a Kollégium területén élünk, és az irodám a központi ve­zetés elnevezésű terület része. Az új tanulók hamar rájönnek, hogy én vagyok az a termetes, magas ember a színes mellényben és keménygallérban, és feleségem a Labrador-kutyás hölgy. Mivel a feleségemmel együtt az életünk elválaszthatatlanul összeforrt az iskolával, naponta látjuk a munkatársak által nyújtott elkötelezettséget és törődést. Talán az a nagy különbség, hogy munkatársaink szívükön viselik, hogy mi történik a diákjainkkal. Szükség esetén egy gyengéd és tisztességes fegyelmezés téríti vissza a normál kerékvágásba a ra­koncátlankodó fiatalokat. Máskor munkatársunk elébe siet a problémáknak és segít, ahol ennek szükségét érzi.

A szülők és tanulók számára megnyugtató, hogy közvetlen hangon szólhatnak a tan­sze­mély­zet­hez. Örömmel tölt el, hogy munkatársaink a szülőkkel együttműködve végzik munkájukat. A Queen Ethelburga’s Kollégiumot alkotó közösség lényegében egy család. Mint családori­en­tált iskola, nagyon büszkék vagyunk a gyermekeinkre. Minden tőlünk telhetőt megteszünk értük. Szükség esetén fegyelmezünk valakit, ám örvendezünk, ha látjuk, amint gyerekeink éretté válnak és sikeres, önbizalommal teli fiatal felnőttként kilépnek a nagybetűs életbe. Szinte lehetetlen szellemiségünket konkrét területekben meghatározni. Talán annyi elég, hogy diákjaink számára sikeresnek bizonyul, hogy egy kicsit mások vagyunk és kü­lönlegesek.

Brian R Martin
Főkurátor
a Kuratórium elnöke

Egyik szülő írja:

„Úgy látszik, Önöknek bevált receptjük van arra, hogy átlagos intelligenciájú gyerekekből Anglia leg­jobban teljesítő diákjait faragják”